Részlet a fejezetből:

“Megvan a logikája annak, miért kell megátkozni az ellenséget. Németh Sándor szerint ezzel teszünk jót vele. Mint mondja: „akkor szeretjük, ha azt az embert valamilyen módon az Úrhoz vezetjük. Ha nem hallgat a szép szóra? Tehát a bizonyságtevés szavára? Akkor kell kérnünk Istent, hogy ő avatkozzon be természetfölötti módon, valahogyan nyomja oda a megtéréshez (nevetés).”

Csakhogy Dávid a zsoltáraiban nem a megtérés módját mondja el. Nincs benne semmi képmutatás. Ő valóban meg akar szabadulni az ellenségeitől, akik fizikai módon üldözik, és ténylegesen az életére törnek. Nem a feje fáj, s nem szorongó érzései vannak. Keresik és meg akarják ölni. Ezek kétségbeesett kiáltások, hogy megszabaduljon egy konkrét helyzetből. De a zsoltárok nem azért íródtak, hogy valaki megátkozás formájában ráolvassa őket az emberekre. Ezek kesergések. A Biblia megmondja, mi indítja megtérésre az embereket: az Isten jósága. Isten jósága a hosszú tűrésében nyilvánul meg, ami nem erőssége Németh Sándornak.

Németh Sándor úgy tesz, mintha valami jót akarna másnak. De nem erről van szó. A „megtérés” alatt azt érti, hogy valaki feladja a vele kapcsolatos kritikus álláspontját. Alárendeli magát az ő akaratának. Ez nem Istenhez való megtérést jelent, hanem a hozzá, Németh Sándorhoz való „megtérést”. Annak a gondolata fel sem merül, hogy neki kell megtérnie, saját gondolatait kell megváltoztatnia. Önvizsgálat, tűrés, szóba sem jön. Valójában a harag motiválja. A gondolat, hogy valaki nem ért vele egyet. Ettől nyugtalan a lelke. Valaki helyteleníti az ő Fideszhez való csatlakozását. Ez még nem lenne ok valaki megátkozására. Ez a vélemény nem indokolja azt sem, hogy az illetőnek meg kellene térnie. Németh Sándor azt tekinti megtérésnek, ha valaki egyetért mindazzal, amit ő tesz. A „szívinfarktus”, a „migrén”, a többi csapás, amit Németh Sándor az illetőre kér, ezt a célt szolgálja. Ahogy a megfélemlítés is: sokan nem mernek menekülni tőle, mert félnek az átkaitól. Németh Sándor „szellemében” a kritika okozott zavart, szorongást és félelmet. Nem az, hogy akit ellenségének tart, megtért-e vagy sem. Nem az illető üdvösségéért aggódik. Németh szerint a megtérés a hozzá való viszony függvénye. Ő a megtérés zsinórmértéke. Ha valaki nem ért egyet például az „imakommandóval”, vagy a lelkészek meggazdagodásával, szerinte nem megtért ember. Németh Sándor megátkozza és megátkoztatja. De aki vele egyetért, csinálhat bármit. Ő a szoros kapu, amin át Istenhez lehet jutni. Ha a megtéréshez vezető út az lenne, hogy a bűnösöket meg kell átkozni, akkor az egyháznak más dolga sem lenne, mint egész nap átkozni azokat, akik még nem tértek meg. Németh Sándor tanításából logikailag ez következik.

A prédikációból kiderül, hogy vannak, akik ellenállnak ennek a felfogásnak. Az ő ellenállásukat le kell győznie. Németh Sándor ezt mondja: „De a keresztények sokszor mondják, jaj, hát ez gonosz dolog. Nem gonosz dolog! Az lenne gonosz dolog, ha nem csinálnád. Mert akkor érdektelen vagy, közömbös vagy a sorsa iránt. És el fog veszni. El fog kárhozni. Dávid azt mondta, hogy »Rontsd meg, Uram, őket!’« Mert ha jön a fizikai betegség, a fejfájás, ha jön egy szájbetegség a szájukra, akkor abbahagyják a bűnt, és hátha elkezdenek gondolkodni, hogy valamit nem jól csinálnak. Nem? És ha rájönnek, akkor fölismerik, hogy mi a baj, hiszen orvosolja, mint a testvéremét, a problémát. De nem szabad ilyentől félni, hogy nem szabad ilyet imádkozni. Dávid azt is mondta, hogy »engemet körülvett a félelem, a borzadály, rettegés – hát őt meg vegye körül a halál!« (falrengető nevetés). Tizenhatodik versszakban (nagy nevetés). Tehát ez azt jelentette (nevetve mondja), hogy Dávid itt azt kérte, hogy állandóan agonizáló állapotban legyen. Szóval állandóan a halál állapotában legyen. Nézzétek, sok ember nem tér észhez, csak akkor, ha úgy érzi, ha megmondja az orvos neki, hogy nézze, a maga betegségén nem tudok segíteni, pár napja van vissza, pár hete, hónapja. És dicsőség az Úrnak. Ilyenkor tud az Úr szólni a szívéhez. Ha nem, azt mondja Dávid: »Szálljon elevenen a Seolba« (falrengető nevetés).”

Németh Sándor 2018. november 14-én, nyilvános istentiszteleten is azt mondta, azért imádkozik, hogy kritikusai „elevenen süllyedjenek a pokolba”. A kiváltó ok az volt, hogy Rostás Zoltán vezetésével a dombóvári gyülekezet kivált. Ezt más gyülekezetek esetében Németh Sándor üdvözölni szokta, főleg, ha a kivált csoport a Hit Gyülekezetéhez csatlakozik. Fordítva ugyanez más megítélés alá esik. De „Isten munkájának” ellenségei azok a sajtómunkások is, akik megírják Németh Sándor közéleti ténykedését. Amit ő tesz, mindig Isten munkája, amit csak úgy lehet értelmezni, hogy ő maga az Isten. Németh Sándor a kritikát nem az elfogadott közéleti normák szerint intézi. A társadalmi vita számára ismeretlen fogalom, ahogyan a sajtónyilvánosság kontrollja is. A sajtóvita helyett az ügy az imakommandóhoz kerül, ahol a felelőtlen kritikust tetőtől talpig megátkozzák. Addig püfölik, míg aktuálisabb, új ellenség nem tűnik fel a láthatáron. Mert az ördög soha nem alszik. A Hit Gyülekezetében mindig van ellenség. Az ellenség a legnagyobb összetartó erő.

Mindez olyan, mintha Péter apostol Dávid zsoltáraival jól megátkozta volna Pál apostolt, amikor az megintette a Galata levélben leírtak szerint. Kinevezte volna ellenségének, s az imakommandó osztotta volna naphosszat, hogy „megtérjen” és a vele szembeni kritikáját vonja vissza. Németh Sándor az ellenvéleményeket úgy állítja be, mintha azok „Isten népét” támadnák, „gyaláznák”. Ugyanúgy, mint Orbán Viktor, aki a személyével kapcsolatos bírálatot a magyar nép elleni sértésnek nevezi. A Hit Gyülekezete tagjait, egyszerű hívőket, soha senki nem támadta. A kritika mindig Németh Sándort, vagy azokat érte, akik az utasításait végrehajtják. Németh Sándor eljut oda, hogy aki róla rosszat mond, „gyalázza az Urat”. Ebben az esetben minimum egyenlő vagy egylényegű az Úrral. A hívők azt hiszik, Istent védelmezik, ha halálba átkoznak valakit. Mert Isten ellen hadakozik, aki Németh Sándor bármilyen megnyilvánulását bírálja. Ő ezt tanítja a Hit Gyülekezete tagjainak. Ez minimum tévedhetetlenséget feltételez. A jogos kritikával szembeni ítélet pedig a „halál simogatása”.

A vezető lelkész így folytatta: „Ha nem vagy támadó, semmit nem érsz el az ellenséggel. Semmit nem érsz el. Semmit nem fogsz elérni. Ezért nem szabad abbahagyni a könyörgést, igenis… Lehet… majd mutatok egy még keményebb zsoltárt. S Jézus nem azt mondta, hogy ezt tépjük ki, az 55. az 56. a 35. zsoltárt, mert ez most már nem igaz. Ha gyaláztatol, könyörögj. És a Biblia megmutatja, mi egy könyörgés. Ez. Ami az 55. zsoltárban és az 56. zsoltárban van. Mindez szeretetből fakad. Ez szeretet. És inkább legyen szerencsétlen, kudarcos ember, és ébredjen fel az ő problémájára. Hogy az a problémája, hogy Isten ellen hadakozik, az Isten népét gyalázza. De ha ő továbbra is egészséges, sikeres, és gyalázza Istennek a népét, az Urat, hát ez soha nem fog fölébredni, és besétál a kárhozatba. Észre se veszi. És szeretjük ezt az embert? Nem. Tehát nekünk kicsit mélyebben kell látni a dolgokat. Nem humanista szemmel, hanem Isten szemével kell nézni az embereket. És nézzétek, csak magatokba szálljatok be, ha bizonyos csapások nem jöttek volna az életünkbe, nem tértünk volna meg. Ahogy elhangzott is, az ember ilyen, hogy bajban, meg a nyomorúságban fordul Istenhez. De ha te állandóan az ellenségeidnek azt kívánod, hogy sikeresek legyenek, szerencsések legyenek, akkor te azt kéred, hogy ne jöjjenek soha olyan helyzetbe, hogy Istenhez forduljanak. És ez szeretet? Nem. Egyáltalán nem. Az a szeretet, hogy olyan helyzetbe jöjjön a te ellenséged, hogy ő is kibéküljön Istennel. És ha ez nem megy egy belső megvilágosodás által, hát akkor menjen csonttöréssel, betegséggel, rombolással, menjen úgy, ahogyan… az a lényeg, hogy Istent megismerje. Lehet, hogy sokatoknak ez szokatlan, kemény, de higgyétek el, hogy ezek a Bibliában szerepelnek. Ez nem véletlenül, ez is Isten beszéde. Dávidban a Krisztus szelleme mondotta ezeket az igéket.”

Kibékülni Istennel, egyenlő azzal, hogy egyetérteni Németh Sándorral. Ezekből a hamis tanításokból lesznek azok a félelmek, hogy még rosszat sem gondolhat senki Németh Sándorról, mert az Isten elleni lázadás. Isten pedig mindenre úgy reagál, ahogy Németh Sándor. Ha valakinek bármi baja támad, megbetegszik, elveszíti az állását, anyagi gondjai lesznek, problémája támad az életében, azt kutatja, hogy Isten miért bünteti. Isten felé nem bizalom, hanem rettegés épül ki. Mintha Isten nem a mi oldalunkon állna, mindig keresné bennünk a hibát és azonnal büntet. Ilyen módszerekkel próbál megváltoztatni minket. Ha bármilyen nehézség jön az életünkbe, az Istentől származó jel, hogy valamit nem jól teszünk. Kivéve Németh Sándor esetében, mert ha esetleg ő kap szívinfarktust, nem is egyet, az nem annak a jele, hogy meg kellene térnie valamiből, hanem az ellenségei támadása. Az ördög cselekedete. Ha Istennek ez lenne a módszere, hogy megváltoztassa az embereket, ez a módszer egy ember esetében biztosan nem működik. Annak az embernek az életében, aki ezt tanítja. Más emberek azonban megtalálják hamar magukban a hibát, mert senki nem tökéletes, és a lelkiismerete mindenkinek jelez. Ezzel azonban a hívők bekerülnek az Istentől való állandó félelembe, a törvény és a bűn állandó körforgásába.

Németh Sándor fejfájásától és belső szorongásától eljutottunk oda, hogy a vele konfliktusba került embereknek Isten megismerésére van szükségük, mert aki megismeri az Istent, az nem kerülhet konfliktusba Németh Sándorral. Mintha egyenlőségjelet fedeznénk fel ebben is Németh Sándor és Isten között. Istennel való kibékülést jelent, ha valaki kibékül Németh Sándorral. Ennek alapja pedig a vele való teljes egyetértés. Ami tartalmilag változhat az SZDSZ-től a Fideszig, de az ő aktuális véleményével mindig megegyező. Azt még mindig nem tudjuk, konkrétan mi okozta Németh Sándor félelmét, de ő ezt azoknak az embereknek tulajdonítja, akik nem értenek vele egyet. Őket pedig az ő rossz közérzete miatt már „a halál simogassa”. Csupa szeretetből, az illető iránti aggódásból. Íme: „Dávid nem tudhatta pontosan, csak azt látta, hogy őt körülveszi a halálfélelem. Hát, ha engemet, a halálomat akarják, akkor vegye körül őt a halál! Nekem még van is hatalmam rá, hogy odamenjen hozzá. És leüljön hozzá és mindennap simogassa (nevetés). És dédelgesse (falrengető nevetés). Ez így van!”

Azt nem lehet tudni, miből gondolja Németh, hogy aki vele nem ért egyet, az mindjárt a halálát is kívánja. Ez azonban feljogosítja őt, hogy a feltételezései alapján ő mások halálát kívánja. Ne csak kívánja, hanem kérje Istentől és maga is megtegyen érte mindent, amit lehet. Azt állítja a Hit Gyülekezete tagjainak, hogy neki „hatalma is van” ahhoz, hogy a halált odaküldje egy másik emberhez, hogy az „simogassa”. Ki adta Németh Sándornak ehhez a jogot és a hatalmat? Hol van ez a Bibliában? Ha neki fáj a feje, szorong, fél, rossz a közérzete, rossz a lelkiismerete, esetleg túl sok libamájat evett, akkor másokhoz odarendelheti a halált? Egyelőre azért, hogy „simogassa”, „dédelgesse”, de amikor ő úgy látja, hogy valakinek már nincs esélye a „megtérésre”, a vele kapcsolatos véleménye megváltozására, akkor esetleg a haljon meg? Nem egyedül Isten szabja meg egy ember életének idejét? Jézus azt mondta, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Jézus élet. Nem halál. Amikor nem fogadták be őt egy szamaritánus faluba, és a tanítványai azt kérdezték, „akarod-e, hogy mondjuk, tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket”, akkor azt mondta nekik: „Nem tudjátok, hogy minemű szellem van bennetek. Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.” S elmentek másik faluba.

Jézus is ismerte Dávid zsoltárait. De nem úgy értelmezte és nem úgy használta, mint Németh Sándor. Nem kapta elő őket a szamaritánus faluval szemben. Ám Németh Sándor prédikációjának veleje még csak ezután következett: „Most egy keményebb zsoltárt mutatok, a 35. zsoltárt. (…) Itt már Dávid fölszólítja az Urat, mint szövetségesét, hogy »Uram, perelj és harcolj a velem harcolókkal, és a velem perlőkkel!« És ad utasítást az Úrnak: »Ragadj pajzsot, vértet. Kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát, rekeszd el üldözőim útját.« Tehát akkoriban ezek a fegyverek voltak, és az Úrnak azt mondta, hát Uram, neked is van vérted, neked is van pajzsod, neked is van dárdád; csináld meg, Uram! Te ragadd meg a pajzsodat, a dárdádat, vértedet, menj az én ellenségeim ellen.Szállj hadba!  Egy atombombát sújts rájuk! Ragadj atombombát! Ragadj egy géppisztolyt! És így tovább. Szó szerint kell venni, tehát Dávid fölszólította Istent, hogy fogja meg a fegyvereket. Hát ne gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver! (…) Ott fönn van a fegyvertár, megragadja, fölfegyverkezik és megy érted harcolni. Golyószóróval, géppisztollyal – amivel kell, amivel akarod, hogy menjen harcolni. Adott neki hadászati utasítást (nevetés), hogyan csinálja. A dárdát, Uram, jól szegezd elé, tehát az ellenségnek szegezd neki a dárdát (nevetés), pont a szívének (nevetés), és rekeszd el üldözőim útját. Hogy amikor jönnének még közelebb, egy lépést tennének felém, akkor már a te dárdádba lépjenek bele, s a te dárdád fúródjon bele az ő szívükbe. De tovább most már ne lépjenek.”

Az „ellenség” szívébe fúródjon dárda. Ez konkrétan a másik ember halálának kívánása. Az ok, hogy Németh Sándornak fáj a feje, reszket a szíve, valamitől fél, amit a szívenszúrandó ember vele kapcsolatos kritikus szavainak tulajdonít. Azt mondja ezzel, hogy az ilyen ember méltó büntetése a halál. Ezt az ítéletet pedig ő hozza meg, nem Isten. Istent csak felszólítja, mint egy ítéletvégrehajtót, hóhért, hajtsa végre az általa meghozott ítéletet. Az eszmefuttatásból kimarad az a mozzanat, hogy már megszületett egy ítélet és azt végre is hajtották. Jézus Krisztus halt meg az emberek bűneiért. Kifizette a bűneik árát. Aki hisz őbenne, üdvözül. Aki nem hisz, az elkárhozik. Ehhez semmi köze nincs annak, hogyan vélekedik Németh Sándor közéleti szerepéről, a pártokhoz való viszonyáról, az ATV ellenzékiségéről, Németh gazdagságáról, az általa hirdetett tanokról. Még a bűneinek sincs köze hozzá, mert a bűnei miatt senki sem tudja elveszíteni az üdvösségét. A tökéletes áldozat örökre eltörölte a bűneit, a múltban, a jelenben és a jövőben. Németh az esetek többségében olyan embereket átkoz meg, olyan emberekkel szemben utasítja Istent, hogy ölje meg őket, akikért Jézus Krisztus meghalt, és ők elfogadták Isten Fiának helyettesítő áldozatát. De ha Németh Sándornak fáj a feje, vagy arra vetemedik valaki, hogy az ő tevékenységét kritizálja, az felülírja a megváltást, az semmissé teszi Jézus Krisztus vérét. Aki vele nem ért egyet, annak nem lehet üdvössége, de még a földi életének is véget kell érnie. Ez azonban nem vonatkozik rá, ha ő teszi meg valakivel, hogy vezető lelkész létére a Hit Rádióban két órán át tart a személyéről olyan kiselőadást, amelyhez képest az „éles szablya” egy mindennél „simább száj”. Vele szemben igazságot sem mondhat senki, mert az neki lelki gyötrelmet okoz, ezért az illetőnek meg kell halnia. De ő a pulpitusról, istentiszteleten, az Isten tekintélyére hivatkozva ügynöközhet le bárkit, aki nem volt ügynök. Ezt elismernie sem kell, bocsánatot sem kell kérnie, a bíróságon is hazudhat, nem felel semmiért. Rá ugyanazok a zsoltáros törvények, amelyeket másokkal szemben hirdet, nem vonatkoznak.”