Részlet a fejezetből:

A „szellemi megérzési” képesség is Németh Sándor hamis tekintélyének egyik alapja. Miközben ennek csupán az ellenkezője igazolódott. Ám Németh Sándor elkezdte érezni a „Tallér-szellemet”, amely állítása szerint a Tallér-családból származik. Rendkívül erős démonikus erő, amit a Tallér-család hordoz. Egyszer mondott valamit, emlékezetem szerint, hogy a Tallér-család az ország egy olyan környékéről származik, ahol spiritiszták és varázslók éltek, s rájuk ment ez a sötét démonikus, sátáni erő. A „Tallér-szellemet” először csak a két szellemi szakértő, Németh Sándor és Németh S. Judit „érezte”, utána mindenki, akinek beszéltek róla. Fejgörcs, fejfájás, sötét hangulat, szerencsétlenségek. Ha bárki rosszul érezte magát, ha valami baj érte, az a „Tallér-szellemtől” volt. Nyomta Németh Sándor a „szellemi harcot”, űzték a „Tallér-szellemet” éjjel-nappal. A házban is, amely Tallér János tulajdona volt, ahol Tallér János jóvoltából laktak. Tallér János és felesége pedig hallották ezt. A „Tallér-szellem” olyan erős volt, hogy még a kilencvenes években is elromlottak a hűtőszekrények, mosógépek, összetörtek az autók, ha a Tallér-családról akár egy kósza hír érkezett. Annyira azonban a „Tallér-szellem” nem volt erős, hogy Németh Sándor és felesége kiköltözzön Tallér János házából, mert Németh Sándor hősiesen állt ellene az ördögnek. Ehelyett Tallér Jánosnak kellett kiköltöznie a saját házából. Nem is akárhogyan.

Tallér János így emlékezett meg az előzményekről: „A Tallér-szellem teológiája elkezdett felépülni, a hónapok folyamán egyre kifinomultabb és egyre hihetőbb lett. Mi pedig megnyitottuk magunkat ez előtt, keresgéltünk a múltunkban, a kapcsolatainkban. Megvallottunk minden bűnt, radikálisan elfordultunk minden kapcsolattól, amire csak a gyanú árnyéka is vetült. Közben már a többi hívő is elkezdte érezni a Tallér-szellemet. Azt hiszem, kitalálták, Sándor mit szeretne hallani, s így figyelmet és megbecsülést értek el. Űzték belőlünk a démonokat, szinte állandóan szellemi harcot folytattunk, de a nyomás egyre rosszabb lett. Bennünk pedig az a kényszerérzés fogalmazódott meg, hogy mi reménytelen esetek vagyunk, a legjobb pedig az lenne, ha mi csak eltűnnénk. Ha nem is szándékosan, de mégis csak romboljuk az Úr munkáját, hordozunk valami fertőzést. Azt hiszem, ha sokáig fennállt volna ez az állapot, tudathasadásba vagy teljes lázadásba vitt volna bennünket. Elfogadtuk, hogy probléma van velünk és ez a rettenetes gyanú-rendszer (ki is hozta be, milyen átok alatt élünk?) a házasságunkat is majdnem kikezdte. Szerencsére az egymás iránt érzett szeretetünk erősebbnek bizonyult a gyanakvásnál.”

Fel sem merült, miféle szellem lehet az, amely még Jézus nevének sem enged, imádkozás és böjtölés által sem megy ki. „Furcsamód tapintatból még magunk között sem beszéltünk arról, hogy ez az egész lehet, hogy nem is igaz – mondta Tallér János. – Az volt az általános vélekedés, hogy Sándor felkenetése (még) nem elég erős ahhoz, hogy ezzel az átokkal vagy szellemmel elbánjon. Ilyen előzmények után történt, hogy Sándor egy napon meg is kért bennünket, hogy a legjobb az lenne, ha elköltöznénk a házból.” Görbicz Tamás felteszi a tízpontos kérdést: „A saját házatokból?” Mire a válasz: „Igen. Ekkor már nagyon sokszor át kellett élnünk azt, hogy Sándor felszólított bennünket, hogy ne menjünk az istentiszteletekre addig, amíg ő vissza nem jelez. Így sokat mentünk ki sétálni a hegyekbe és ott imádkoztunk együtt az Évával és a kis Gabival, hogy nehogy akadályozzuk a Szentlélek működését. Ha a Hajnit (Németh Sándor legnagyobb gyermekét) elvittük sétálni (legyen a Sándoréknak is egy kis idejük), hallottuk, ahogy utána órákig űzték róla a démonokat. Tényleg az látszott a legjobbnak, ha elköltözünk. Sándorék felajánlották, beszedik helyettünk az albérleti díjakat, és mi elköltöztünk. A Mészáros utca közelében találtunk egy albérletet, amit a saját fizetésünkből álltunk. De örömmel tettük. Tudtuk, hogy ami a házunkban folyik, az az Úr munkája, ezt se akadályozni, se megkérdőjelezni nem akartuk. A másik ok az örömre az volt, hogy családi életünk végre nyugodtabb mederbe került.”

Talán egy év telt el. Tallér Jánost és feleségét (a hétfős imacsoport két tagját), Németh Sándor kizárta a gyülekezetből és a saját házából is. Beszedte a lakbért a hitesektől, akik a házban laktak, és fizette a tulajdonosnak a részletet. Később úgy tekintette, mintha ettől kezdve ő fizette volna Tallér János helyett a vételár részleteit, holott a ház továbbra is Tallér Jánosé volt, az albérlők az ő albérlői voltak. Ha találkoztak valakivel a gyülekezetből, akkor a régi „testvér” átment az út másik oldalára. De Németh Sándor ettől sem nyugodott meg. Még mindig túl közel volt Tallér János, vele együtt a „Tallér-szellem”, amivel zavarta „Isten munkáját”. Futár jött lihegve és szólt. Tallér János ezt nem felejti egyhamar: „Ebben az állapotban éldegéltünk, mikor egy testvér késő este eljött hozzánk, és azt mondta, hogy azonnal menjek Sándorhoz. Emlékszem, hogy nagyon nagy hó volt. Az utcán találkoztunk. Sándor azzal a hírrel várt, hogy meg van szervezve, hogy elhagyjuk az országot” – idézte fel Tallér János, akinek soha nem fordult meg korábban a fejében, hogy elhagyja az országot. Ezt mondta: „Abban az időben mindenkinek, aki nem szerette a kommunista ideológiát, megfordult a fejében, hogy Nyugaton jobb élete lenne. Akkor úgy látszott, a szocialista rendszer megingathatatlan. Mi azonban sokkal fontosabbnak tartottuk az Úr munkáját, és igen odaszántak voltunk. Készek lettünk volna üldözést és börtönt is vállalni.” De Németh Sándor elüldözte őket az országból.

Hogy mi lett a budaörsi házzal? Elmondja Tallér János: „Mivel disszidensként az a veszély fenyegetett, hogy házunkat az állam elkobozza, Sándor javaslatára ingyen és bérmentve öt testvér nevére írattuk. Sándorék vállalták, hogy továbbra is beszedik az albérleti díjat, és abból fizetik a törlesztés hátralevő részét.” A jó pásztor külföldre üldözte a juhot, de aggódott a házáért, amelyben lakott, emiatt azt javasolta, hogy írassák az ő embereinek nevére. Neki ne legyen baja belőle. Úgyis elvenné az állam, ezért inkább legyen az övék. Ő megteszi a szívességet, ha már így elmegy Tallér János, törleszti helyette a ház részleteit, amelyben ő lakik, s amelyet átíratott a strómanjai nevére. Az elüldözött Tallér János bűne az volt, hogy útjában állt Németh Sándor totális uralmának, emiatt Németh Sándor ördögi, démonikus erőt fedezett fel rajta. Ez a minta már az apostolok idején elkezdődött, de ők még visszaverték. János apostol írja le az egyháztörténetben ugyanezt a folyamatot, a „puccs” lényegét. Ezt mondja a Gájusnak írt levélben: „Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.” (III. János 9-10)

A Biblia helyteleníti, ha valaki elsőséget kíván magának. Diotrefesz elsőséget kívánt, ahogy Németh Sándor is, s kivetette azokat, akik útjában álltak. Németh Sándor másolta az egyháztörténet legtragikusabb fejleményét, a puccsot, amely a hivatalos keresztény egyházat holtvágányra vitte. Háló helyett piramist épített, amelynek tetejére fáraóként ő maga ült. Jézus nem véletlenül halászokat hívott el, akik hálót szőnek, és nem piramist építenek. A hívők nem a fáraó rabszolgái, hanem Jézus Krisztus barátai, akiknek Jézus szolgál, és nem uralkodik rajtuk. Németh Sándor egyházmodellje a pápizmus lett, amelyben ő a pápa. Csak annál nagyobb hatalommal. A katolikus egyházban a pápának nincs akkora hatalma, mint Németh Sándornak a Hit Gyülekezetében.

Tallér Jánosnak és családjának el kellett hagyniuk nemcsak a házukat, de a saját hazájukat is a Németh Sándort kínzó „Tallér-szellem” miatt. Tallér Jánosnak 200 angol fontja volt, ezzel vágott neki az ismeretlen világnak. Minden pénzük benne maradt a budaörsi házban, amelyet eredetileg – akkori értéken – 600 ezer forintért vásároltak. A felét kifizették készpénzben, majd az albérlők havidíja is ment a házba. A házban maradt Németh Sándor és a Hit Gyülekezete, amelynek immár ő volt a tényleges tulajdonosa, és kontroll nélküli egyszemélyi vezetője. Tallér János néhány bőrönddel távozott, egy alig több mint kétéves kisgyerekkel, egy 8 hónapos csecsemővel és egy terhes feleséggel. Angol nyelvtudás nélkül, a semmibe. Befogadta Németh Sándort és családját, aki aztán kitette nemcsak a saját házából, de még az országból is elüldözte. Megpakolva a „Tallér-szellem” bélyegével és lelki terhével.

Németh Sándor néhány évvel később felajánlott a házért 150 ezer forintot, de Tallér János ezt elutasította. Arra hivatkozott, hogy a házat az Úr munkájára ajándékozta, amikor a Németh által kijelölt személyek nevére íratta, hogy el ne vegye az állam. Erről ajándékozási szerződés is készült. Németh Sándor ennek ellenére a pénzt elküldte Tallér János és felesége szüleinek. Az elküldött összeg a lelkifurdalás enyhítésére szolgált, és Tallér Jánost megfosztotta attól, hogy az ajándékozás jó érzésével éljen tovább. De az összeg csupán a negyede volt az akkori vételárnak. Németh ezzel nem fizette ki Tallér Jánost, csak azt a látszatot kelti, mintha nem tartozna semmivel. Ha az ajándékozást elfogadta, ezt a pénzt meg kellett volna tartania. De ha nem fogadta el az ajándékot, akkor mai értéken tartozik annyi pénzzel, ami megfelel a ház árának. A házat magánemberek nevére írták, ajándékként, egyetlen fillér pénzmozgás nélkül. A tulajdoni lap szerint végül a Közép-Kelet-Európai Bibliaiskola és Lelkészképző Intézet adta el, ezek szerint a kilencvenes években valamilyen formában a „Kökebili” nevére került. A pénzt vélhetően beleforgatták valamelyik később vásárolt ingatlanba. Németh Sándornak kezdettől szokása volt, hogy a környező telkeket és házakat is felvásárolja, hogy ne kelljen érintkeznie a bűnös pogány világgal. Voltak befektetései, amelyek esetében cserbenhagyták a híres szellemi „megérzései”, mint például a Hit Csarnoknak először megvett Kistext pálya, amiből nem lett semmi. A Hit Csarnok sem lenne, ha Piszter Ervin és mások nem akadályozzák meg, hogy a pénzből temetőt vegyen és temetőbizniszbe vágjon.

De az ügyben történt egy érdekes közjáték. Tallér János és felesége elüldözése után a budaörsi rendőrőrs jegyzőkönyvet készített „Tallér Jánosné jogellenesen külföldre távozó személyről”. Ez másolatban megtalálható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL). Az állambiztonsági levéltárban kutatói engedéllyel rendelkezem, ami önmagában bizonyítja, hogy nem voltam ügynök. Volt ügynökök nem kutathatnak állambiztonsági iratokat. Úgy találtam rá a budaörsi jegyzőkönyvre, hogy Tallér János disszidálásának körülményeit kerestem: hogyan „szervezhette meg” Németh Sándor azt, hogy Tallér János Angliába távozzon? Mit tudott erről a Belügyminisztérium? Erre vonatkozóan nem volt elég időm kutatni, mert Cardiff-ba mentem focizni, de a budaörsi rendőrség jegyzőkönyvét megtaláltam.

Ebben az áll, hogy a Farkasréti út 1. szám alatti ingatlanban 1982. szeptember 4-én két albérlő volt jelen: Nagy László és Petrőcz Levente (aki Németh Sándor legmegbízhatóbb embere), s egy Tóth Tamás nevű soproni gyülekezeti tag, a ház tulajdonosa, aki nem lakik a házban. Elmondták, hogy amikor albérlők lettek, Tallér János és felesége volt a tulajdonos, tőlük azonban Tóth Tamás megvásárolta a házat. A jegyzőkönyv szerint 1981. december 10-én adásvételi szerződés alapján a VII. kerület Lenin körút 26. szám alatti 13-as Ügyvédi Munkaközösségnél Tóth Tamás kifizetett Tallér Jánosnak és Tallér Jánosnénak 350 ezer forint vételárat, amely alapján a tulajdonjogot bejegyezte a Budapesti Földhivatal a 7891/1982 betétszámon az ő nevére. A jegyzőkönyv szerint az ügylet öt nappal Tallér János és felesége disszidálása előtt történt. Ám Tallér János és felesége nem kapott 350 ezer forintot senkitől. Ők nem eladták, hanem „elajándékozták” az ingatlant a Németh Sándor által kijelölt strómanoknak. Petrőczék hazudtak, vagy a pénzt nem Tallér Jánosék vették át. Ha nem fizettek senkinek, akkor jegyzőkönyvbe hazudtak a keresztények. Ha fizettek, akkor nem tudni, kinek. Ahogy azt sem, hogy az kinek a pénze volt. Az albérlőknek ennyi pénzük soha nem volt. A hazugság és a gazdasági ügyeskedés már ekkor is belefért „Isten munkájába”. Sőt, kívánatos volt. A minta a bibliai Gedeon, aki eldugta az adószedők elől a termést.

Mindenesetre Tallér János és családja elüldözésével Németh Sándor hozzájutott egy később százmilliós értékű ingatlanhoz. Azt hihetnénk, hogy Anglia talán elég messze van ahhoz, hogy a „Tallér-szellem” békén hagyja Németh Sándort. De nem így van. A „Tallér-szellem” titokzatos módon észrevétlen maradt, amíg Németh Sándor és Tallér János nem kezdett új gyülekezet építésébe. De aktív volt azután is, hogy Tallér János Angliába költözött. A Tallér-család távozása után is gyötörte a makacs „szellem” Németh Sándort. Ezért kénytelen volt az imakommandókkal évtizedeken át „szellemi harcolni” ellene, ami – mi tagadás – esetenként belecsúszott Tallér János és családja szisztematikus megátkozásába is. Generációk nőttek fel a Hit Gyülekezetében, akik a Tallér-családot nem ismerték, csak az imalistáról, mint a „gonosz” megtestesítőit, és szakadatlanul átkozták őket. Németh Sándor azonban nem bízott mindent azokra az ügyetlen géppisztolyos angyalokra: nyomon követte Tallér János pályafutását és ott tett be neki, ahol tudott. Később meg is fenyegette. Ahogy meg is van írva: „A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert”. (Példabeszédek 26.28) Arra nincs magyarázat, hogy Németh Sándor kitalált egy „Tallér-szellemet”, és úgy megbélyegzett egy embert, hogy kerülni kellett, mint egy leprást. De Jézus a leprást is megérintette. Tallér János pedig nem volt leprás. Csak konkurens.”